péntek, május 9

Hovatovább avagy


Kő, papír, olló
Pass Andrea drámája annak ellenére, hogy rengeteg kamasz-problematikát vet fel (talán kissé túl sokat is) elsősorban a továbbtanulás problematikáját dolgozza fel a tantermi színház keretei közt. Rendkívül nehéz tizennyolc éves korban eldönteni. hogy akkor mi is legyen az a bizonyos hogyan tovább. Szerintem ezért is tolódik ki ennyire a továbbtanulásunk, mert tizenéves fejjel még szinte képtelenség dönteni a bizonyos egy és véglegesről. A dráma olyan kérdéseket feszeget, amik elengedhetetlenek egy ifjúsági biennálén. A hogyan és hova kérdéskörét, a barátság és az itthon maradás kontra külföldön tanulás dilemmáját, az önkép az önelfogadás kálváriáit és persze az örökérvényű és elengedhetetlen szerelem bonyodalmát sűríti egy tanóra (45perc) keretébe.

Stork Natasa, Porogi Ádám és Ötvös András színészi jelenléte és természetessége és már–már civilsége zavarba ejtően hiteles és pontos. Minden szavukat elhiszem, mert tökéletesen megteremtik-élik az érettségizők korában lévő kamaszokat. Az előadás színház nevelési részével a Biennálé fesztivál-jellege miatt ismét furcsa helyzet állt elő: miután az első 45 perc, maga a színházi előadás véget ért, és meg lettek szólítva a gyerekek, totális némacsend állt be a meghívott osztály tagjai közt. Talán a szakmai közönség jelenléte frusztrálta őket. Bár kétségtelen, hogy maga az előadás hirtelen és váratlanul ért véget, amihez nehéz volt kapcsolódni. Akárhogyan is, mi, a „szakmai közönség” távoztunk, s ezzel remélhetőleg megsegítettük egy felszabadult beszélgetés megszületését.

                                                                                                            Szenteczki Zita