Díjazottak

Budapest Főváros Önkormányzatának és Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának felajánlásával: 

• ASSITEJ Magyar Központ Üveghegy-díj – A legjobb legkisebbeknek szóló előadásnak: a Pont, pont, vesszőcskének, valamint elismeréssel kiemelkedő ifjúsági előadásokért, Kolibri 
  Gyermek- és Ifjúsági Színháznak
  
  

  

  Pont, pont, vesszőcske

   
  
• ASSITEJ Magyar Központ Üveghegy-díj – A legjobb gyerekszínházi előadásnak: a Boribon és Annipanninak, valamint elismeréssel kimagasló ifjúsági színházi előadásáért, a Semmiért, a Budapest Bábszínháznak
  
  

  

  Birobon és Annipanni

   
  
• ASSITEJ Magyar Központ Üveghegy-díj – A legjobb ifjúsági színházi előadásnak: az Ady / Petőfi című előadás alkotóközösségének
  
  

  

  Ady/Petőfi

Budapest Főváros Önkormányzatának felajánlásával

• Kovács Ildikó-díj – A legjobb határon túli magyar előadásnak: a Szőlőszem Kálmán című előadásért Écsi Gyöngyinek 
  
  

  

  Écsi Gyöngyi

  
  
• Békés Pál-díj – A legjobb magyar szerzőnek: Szabó Borbála (Stúdió K Színház: Nincsenapám, seanyám) 
  
  

  

  Nincsenapám, seanyám

  
  
• Lengyel Pál-díj – A legjobb rendezőnek: Hoffer Károly (Budapest Bábszínház: Semmi) 
  

  

  Semmi

  
  
• Koós Iván-díj – A legjobb látványért: Lisztopád Krisztina (Budapest Bábszínház: Boribon és Annipanni) 
  

  

  Boribon és Annipanni

  
  
• Különdíj a legjobb színészi alakításért: Háy Anna (a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ A hosszabbik út c. előadásában nyújtott teljesítményéért), Ivanics Tamás (Manna Kulturális Egyesület és a Zsámbéki Színházi Bázis: Állampolgári ismeretek, Ciróka Bábszínház: Hogyan lett? Kipling mesék) 
  

  

  Háy Anna - A hosszabbik út

  
  
• Különdíj a legjobb zenei teljesítményért: Bornai Szilveszter: Pont, pont, vesszőcske (Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház) 
  

  

  Pont, pont, vesszőcske

  
  
• Különdíj a Pimpáré és Vakvarjúcska című előadás alkotóinak (Bartók Kamaraszínház, Dunaújváros) egy megújuló társulat kortárs szöveget közvetítő izgalmas előadásáért 
  

  

  Pimpáré és vakvarjúcska

  
  
• Különdíj a Bumba című előadás alkotóinak (Apró Színház és a Tatabányai Jászai Mari Színház) a kollektív munkáért, az izgalmas dramaturgiai, zenei és színészi teljesítményért 
  

  

  Bumba

• Kemény Henrik-díj – Kovács Géza

 

Kovács Géza

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet felajánlásával

• Oktatásfejlesztő és Kutató Intézet Köznevelési Díja a legjobb gyerekelőadásért: a Csoda és Kósza alkotói részére
  

  

  Csoda és kósza

• Oktatásfejlesztő és Kutató Intézet Köznevelési Díja a kiemelkedő ifjúsági előadásokért: a 12 hét, A harmadik hullám és a Horda 2 alkotói részére
  

  

  12 hét

  
  

  

  A harmadik hullám

  
   

  

  Horda2

NeXt GeneRation Különdíj 

• A hosszabbik út című előadásnak
  

  

  A hosszabbik út

Sírunk és nevetünk

A Biennálé második napját a La Baracca – Testoni Ragazzi társulat előadásával kezdtem. Nem bántam meg a korai ébredést, mert Andrea Buzzetti olyan perceket kölcsönzött nekem, amik miatt úgy érzem, a csecsemő színház mindenkihez szól. Barátjával Spottal egy barátságot mutattak meg, - és bár Spot egy mechanikusan irányítható kis lámpa, akinek fényét színben, formában, méretben változtatni lehet - , aminek minden egyes pontját lehetett érteni, és érezni. Andrea angolul és olaszul beszélt, de minden egyes szavát értettük. Táncos mozgása, és Spottal való kommunikációja pontos és laza volt, öröm volt nézni.

Spot

A Harmadik hullám az én generációmról, hozzám szól. Fiatalok játszanak fiatalt, aminek adott esetben meglehet a veszélye, hogy sablonfigurákat látunk a színpadon, ezzel szemben mi nagyon szép, és hosszú utakat láthatunk be a szereplők által. Jólesett látnom, hogy a feszültségek valóban megszülettek, amit szerintem nagyon megsegített a színpadon kreált zene és hangzásvilág. Ehhez jött még hozzá a mozgásvilág, ami a maga akrobatikájával mélyítette az élményt. 

A harmadik hullám

Az olyan előadásokat szeretem a legjobban, amit végigsírok és végignevetek. Szerintem mindenki így van ezzel. A hosszabbik út formája számomra rendhagyó volt, ugyanis volt benne 3 tízperces beszélgetés, amit a 4 szereplő kezdeményezett a nézőkkel. 4 kiscsoportot képeztek, és kérdéseket tettek fel a hallgatóknak, akiknek válaszait utána beleszőtték a karakterbe, és az éppen következő jelenetbe. A darab témája az öngyilkosság volt, mégsem volt vérmegfagyás és eltartás, szívesen beszélgettünk az öngyilkosjelöltekkel. A színházi nevelésnek ezen formája, ami a középiskolásokat szólítja meg, láthatóan nagyon működött a gyerekeknél. Zárszóként megjegyezném, hogy mind a négy színész olyan szépen, természetesen játszott, hogy gyakran nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Köszönöm az alkotóknak az élményt.
Pájer Alma

A hosszabbik út

 

                                                                                                           

Ugrott a Szilveszter?

A Kerekasztal és a Szputnyik koprodukciójaként született a Hosszabbik út című színházi nevelési program, a rendezővel, Gigor Attilával beszélgettem. Ebből a beszélgetésből kiderült, hogy Gigor Attilát most leginkább ez a színházi forma és korosztály érdekli. A közelmúltban tantermi előadásként rendezte meg az Antigonét a Szputnyiknak, a Hosszabbik út után pedig a következő előadása is ifjúsági előadás lesz színházi nevelési programmal. Az egyenes visszacsatolás, a nézők egyértelmű és közvetlen reakciója, és a történetmesélés aktusa az, ami igazán motiválja a rendezőt. Minél nehezebb körülmények közt élő gyerekeknek játszanak, annál hálásabbak a  fiatal nézők a rájuk szánt koncentrált figyelemért. Mivel annyi történettel találkozunk napjainkban, ma nehezebb kiszűrni és megtalálni a valóban jó történeteket, pedig a jó történetekhez mindenképp személyesen tudunk kapcsolódni, és a történet feldolgozása magunkban már maga a nevelés. Az előadás formája TIE ( Theatre In Education) amely formában a színházi jelenetek és a különböző drámapedagógiai formák dramaturgiailag szervesen egy egységet képeznek. Valamint az is jellemző, hogy egy fókusztéma van meghatározva, de ez mindenképp nyitva marad. A TIE előadások mindenképpen kerülik a didaxist és a kész válaszokat, a történeteket magunkban kell befejeznünk, esetleg megválaszolnunk, vagy csak gondolkodnunk a felmerülő kérdéseken, döntési helyzeteken. A Hosszabbik út próbafolyamatára voltam kíváncsi, hogyan lehet próbálni, a közönségre és az improvizációkra ilyen szervesen épülő előadást. Először elkészül maga az előadás, azaz összeáll a Hornby-történet, és utána szabdalják szét közösen a Kerekasztal már tapasztalt alkotói és a rendező. 

Az előadás nem személyeskedik, a nézőktől nem várható el, hogy három óra alatt megoldásokat, személyes sebfeltépegetéseket kövessenek el, ez a felelősség nem nehezedik rájuk. Viszont az utólagos feloldás, esetleg a tanárokkal való közös feldolgozás még a három órán túl is fontos. Egy fesztiválon egy kicsit fals „kirakat-helyzet” jön létre, hiszen a középiskolás osztályon túl mögötte ülünk, mi felnőttek is. A „szakmai” közönség kicsit hamarabb kezd nevetni, talán még bátorító hatással van a fiatalabb nézőkre, akik így szintén hamar feloldódnak. Az előadás tematikájának súlyával együtt mernek-merünk nevetni.

Szenteczki Zita

A hosszabbik út

SZIVÁRVÁNY KULTÚRPALOTA 

2014. május 6. KEDD 13.00
"A hosszabbik út"
Kerekasztal Színházi Nevelési Központ és Szputnyik
Hajózási Társaság, 180 perc (16-18 éveseknek), verseny