A határontúli színházak közül
Beregszász Az ördög három aranyhajszála című
előadásával képviselte magát a Csiky
Gergely Színház nagyszínpadán hétfőn, hajnali tízkor. A nézőtéren ülő
gyereksereget azonnal magával ragadta a zongorát, fuvolát, gitárt megszólaltató
zenekar, mellyel olykor együtt énekeltek a szereplők.
A történetben a szépséges királylány,
Topánka (Tarpai Viktória) és a szegény molnárlegény, Szederinda (Ferenczi
Attila) ügyesbajos egymásratalálását követhetjük végig. Az adaptált népmese
érdekes súlyozása miatt az ördög három aranyhajszáláról az előadás utolsó
harmadában esik csak szó, mert a rendező (Gyevi-Bíró Eszter) sokkal nagyobb
hangsúlyt adott Szederinda útkeresésének, ahol becsületességéről ad
tanúbizonyságot, és kamatoztatja jó kommunikációs képességeit.
Az ördög három aranyhajszála |
A szakmai beszélgetésen a játékmódról
így nyilatkozott az egyik résztvevő: „Bumfordian bájos”. A színészeken és az
előadáson is lehetett érezni, hogy összetartoznak, egységet alkotnak. Utólag
tudtam meg, hogy még a díszletet is ők maguk készítették…
A házigazda Csiky Gergely Színház gyermekelőadásai
közül a Világszép Nádszálkisasszonyt
választotta a versenyprogramba, Funtek Frigyes rendezésében.
A már-már musical beütésű
gyermekelőadásban, ahol minden hang a helyén volt, akár egy zenés színházban,
nagy szerepet kapott a grandiózus látványvilág.
A díszlet óriási, fehér térformákból
állt, amire különböző háromdimenziós tereket vetíttetek. Így tehát az első
alkalommal, ahogy megmozdult a háttér, a nézőtér egy emberként ámult el a
látvány változékonyságán. Ezt az effektet kihasználva, néha bolygókra
röpítettek bennünket, néha erdőkben sétáltunk, néha varázslatos kapuk előtt
álltunk.
Az állóképekben is folyamatos volt a
mozgás (pillangók, madarak), ami időnként elvonta a figyelmet az előtérben
játszódó jelenetről.
A jelmezek, és az állatszereplők ruháit
nem tudnám pontos rendszerbe foglalni, de azt elmondhatom, hogy mindig tudtam,
hogy ki kicsoda, és épp milyen minőségben van jelen.
A finálé dal (ami a darab közben is elhangzik)
erősen beül az ember fülébe, és azt a végső tanulságot vonja le, ami ugyan sehogyan
sem kapcsolódik a történethez, de attól még igaz: „A közhely: közröhej, aki
közhelyt mond, az tökfej”.
Pájer Alma