A fesztiválon nem csak az előadások szimpla
befogadása nyújt élményt, engem, aki először lát egy kosárban ennyi ifjúsági és
gyerekelőadást, a gyereknézők reakciói különösen lenyűgöznek. Az intenzív
jelenlét mindenhol feltűnő, gyors és határozott válaszok a látottakra, a bátor
királyfi, különösen, ha még humorérzéke is van, megérdemli a biztatást, de ugyanígy
nyeri el a bizalmat a szégyenlős lámpa, Spot a bolognai előadásban.
 |
| Semmi |
A Semmi
szakmai beszélgetésén mondja el az egyik néző: mivel olyan helyen ült, ahonnan
ráláthatott a fiatal közönségre, pontosan követni tudta a kiváltott hatást.
Gyakran ott nevettek, ahol a felnőttek hallgattak, abban, amit mi tragédiaként
éltünk meg, ők láttak izgalmat, humort. És fordítva.
 |
| Horda2 |
A Horda2
végén, a Káva, a Nemzeti Táncszínház és a Közép-Európa Táncszínház közös
produkciója utolsó jelenetében, ahol a fiatalok reflektálnak a megéltekre, a
közös tánc, a közös alkotás közben átélt élményekre, egy lány meglepő
figyelemmel érvel a részben közösen létrehozott Horda című előadás mellett a „New
York” helyett. Minket említ meg, akik csak kívülről figyeltük az
eseményeket, az ellenséges, kommerszpárti és reformellenes táncszínház-igazgató
elleni vitában: azáltal, hogy láttuk, rájuk milyen felszabadító hatással van az
együttes mozgás, mi is átélhettük ezt a szabadságot. Ez a foglalkozás egyik
célja is: közelebb hozni a fiatalokhoz a tánc műfaját, s a mozgáson keresztül
fejleszteni a kifejezés képességét. Ez a csapat pedig a foglalkozás végén
helyet ad a körben az igazgatónak is.
Varga
Zsófi
