Hétfő, délután öt óra, a kaposvári Csiky
Gergely Színház legendás nagytermében népes gyereksereg várja a Világszép nádszálkisasszony meséjét. A szép
Juliska helyett azonban egy rövid dalt (a Biennálé szignálját) követően egy
bajszos (Novák János) és egy szakállas bácsi (Bérczes László)
jelenik meg a színpadon. Az ifjú közönség türelmesen, érdeklődve figyeli a
megnyitót (vagy ez már az előadás része lenne?): hivatalosan is kezdetét veszi
a VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé.
A minden
eddiginél gazdagabb programból és számtalan helyszínből a város polgármestere, Szita
Károly külön kiemeli a Fő utcán található utca- és kirakatszínházat. Sor
kerül az életműdíjasok bemutatására (ketten később érkeznek, egyikőjük pedig
betegség miatt nem tud jelen lenni), a gyerekek lelkesen fogadják Csukás
István Süsüvel közös fotóját, Nánay István díját főleg a szakma
köszönti lelkesen, Molnár Piroska Bors nénis képe kaposvári emlékeket
idéz, Pogány Judit személyisége, meghatottsága, hamupipőkés története
pedig mindenkit elvarázsol. Ismét megszólal a szignál (ezúttal egy másik
változatban), zárul a függöny.
A gyerekek csalódottan hujjognak, de máris
kezdődik a Csiky Gergely Színház látványos, nagyszabású Világszép
nádszálkisasszonya, kenyérgombával, animációval, dalokkal és sok-sok kacagással
kísérve. Az előadás után a szakmát külön is köszöntik, Andai Katalin, az
előadások válogatója mindegyik választottjáról mond egy-két jó szót (a
fesztivál programja olyan bőséges, hogy sajnos fizikai lehetetlenség mindegyiket
megnézni), Vidovszky György bemutatja a fesztiválon részt vevő művészeti
egyetemisták programját, a Next Generationt, Végvári Viktória pedig a
NeCsakNézz – Színházi nevelési konferenciáról beszél. Sor kerül az első új
generációs szakmai beszélgetésekre is, aztán még belefér egy-két fröccs a
büfében, utána viszont irány aludni, hiszen kedden folytatódik a VII. Kaposvári
ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé.
Fabacsovics Lili
Színház- és Filmművészeti Egyetem
