A fesztiválozás velejárója, hogy az ember a
művészet és az élet habzsolása közben akaratlanul is elhagy néhány olyan
pillanatot, ami később emlékké válhatna. Beszélget, előadásról előadásra jár,
libabőrözik és nevet, később mégsem azok a pillanatok maradnak meg a fejében,
amelyek akkor a legjobbaknak tűntek. De a felejtéstől félve fesztiválozni
ugyanannyira értelmetlen lenne, mint sétálás közben arra várni, mikor esik a
fejünkre egy tégla. Ha valakinek fontos, hogy a megélt élményekből emlék is
legyen, az könnyen segíthet magán napló- vagy blogírással.
![]() |
Dödölle |
![]() |
Zakkant |
Ezután a Rév Színházi és Nevelési Társulat
Zakkant című előadása következett. A középiskolásoknak készült Rosencrantz és
Guildenstern halott-adaptáció kevés kellékkel és sok ötlettel járja körül a
kiszolgáltatottság kérdését. A társulat úgy foglalkozik létkérdésekkel, hogy
közben önmagáról beszél – Hamlet, Claudius és a többiek mind színészek, akik
jobb híján játszanak. És közben véletlenül benyit Godot is, aki éppen
mobiltelefonon tárgyal valakivel, majd felismerve, hogy rossz helyen jár,
gyorsan távozik.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7TOSCzNnkxBhgycivRirm2l7Gl2rol0u_RaVj7et-b0Vi8z7inLvGtlFFTk1TdH2V7oOEih_FhYWSWWugq0HXJmIXZYAM5fbNWB1OVe0BnhUkgihqukq8EDVMJq_X9Iu_22gwkmWEb0uh/s1600/A%CC%81llampolga%CC%81ri+ismeretek.jpg)
A napot (már ami a színházat illeti) az
Állampolgári ismeretek zárta. A kamaszkori identitáskereséssel foglalkozó tantermi
előadáson (rendező: Tengely Gábor) a teltnél is teltebb ház volt. És még nagyon
sokszor ennyi fiatalhoz kéne, hogy eljusson a produkció. Mert nem didaktikus
probléma-körüljárás történik – valódi embereket látunk a színpadon, akik
mindegyikével azonosulni tudunk. Van miről beszélni, lesz mire emlékezni.
Varsányi Péter (Színház- és Filmművészeti Egyetem, bábrendező
II. évfolyam)