szerda, május 7

Egy reggel Kaposváron


Kilenc óra negyvenötkor esek be a színházba, páran már ülnek a büfében, reggeliznek. Egy gyors szendvics, egy pohár narancslé és már szól is a hívó – Kabóca Bábszínház (Veszprém), Pepita, kezdés öt perc múlva. Két emelet futás, rengeteg lépcső, de legalább ledolgozzuk a még fel sem dolgozott reggelit. Még éppen beférünk, én már csak a gyerekek közé. Jönnek még páran, anyukák, babák – no meg a szakma. Ülök a földön, lábamon egy gyerek, mellettem egy anyuka, aki végig narrálja az előadást („napocska, holdacska”), miközben egy másik a lábainál fogva húzza vissza színpadra vágyó csemetéjét. A két színésznő közben ismerkedik a világgal, varázsol és csodát tesz. A gyerekek tátott szájjal figyelnek, kacagnak, mennének a guruló piros labdák után. Szerencséjük van, az előadás után lehet menni játszani – mi nem maradunk, ez már tényleg a kicsik terepe. A miénk pedig ismét a büfé – előadást kitárgyalni, jeleneteket próbálni, meg persze blogot írni…

Fabacsovics Lili
Színház- és Filmművészeti Egyetem