Boronkay Somával,
az Állampolgári ismeretek dramaturgjával egy kaposvári étterem teraszán
találkoztam a szakmai beszélgetést követően. Előző nap nem ért rá, próbálniuk
kellett, hogy aztán este, a túlcsorduló próbateremben learathassák a jól
megérdemelt babérokat. A szakmai beszélgetés szerdára csúszott, oda is sokan
jöttek el – a fél órás intervallum minden eddiginél kevesebbnek bizonyult. Most
a teraszon ül, háttérben a kivilágított Fő térrel, egy majdnem virágzó leanderrel,
Limoncellot- kortyolgat, miközben jól megérdemelt vacsorájára vár.
-Az előadás kezdetén Amerikáról, Georgiáról
esik szó, ti viszont hamar átváltotok magyar helyzetre, magyar környezetre…
-Mark Ravenhill darabjának eredeti címe
Citizenship, ami nagyon sok mindent jelent. A próbák elején a magyar
nyersfordítással dolgoztunk, aminek a címe talán Állampolgárság volt. Nagyjából
akkoriban került be az új Nemzeti Alaptantervbe az állampolgársági ismeretek
óra, amihez természetesen megjelentek tankönyvek is. A legnépszerűbb a
Mozaikos, amit az előadásban is használunk, az órai jelenetet konkrétan ebből
olvassák fel a színészek. Nagyon tanulságos könyv, női jogokról például
egyáltalán nincs benne szó, vagy legalábbis nagyon minimálisan, a szexuális
identitás nincs megkülönböztetve, olyan szó, hogy homoszexuális, egyszerűen
nincs is benne.
-Hányadik előadás volt a mostani?
-A kilencedik, ebből ez volt a második
fesztiválunk. Az Állampolgári ismeretek alapvetően tantermi előadásnak készült,
persze még mindig kérdés, hogy mennyire működhetne annak. Mikor a szövegkönyvet
írtam, akkor az én fejemben ez például egyáltalán nem befolyásolt semmit.
Szerintünk végzősöknek játszható, erről a korosztályról szól, ez a célközönség.
Osztálytermi térben még nem próbáltuk, bár nagyon szeretnénk. Az előadás
terének az is a funkciója, hogy osztálytermi környezetben tudjuk játszani –
közben persze a hat padnak atmoszférateremtő hatása is van, a fény pedig amúgy
sima neon szokott lenni. Teljes mértékben iskolai hangulatot szerettünk volna
teremteni.
-Említetted a szakmai beszélgetésen, hogy
kicsit feltuningoltátok a karaktereket és a jelenetek. Például mivel?
-A Ravenhill darab vázát tartottuk meg, az alapszituációkat,
a szerkezetet, a karaktervázakat. Raktunk be jeleneteket, például hogy a jósnőnek
ne csak egy legyen. Ravenhillnél főleg a Tomi és Anna által játszott
karaktereken van a hangsúly, mi feltuningoltuk az osztálytársakat is. Minket
nem annyira a buzizás érdekelt az egészben, mert az egy idő után ellaposodik,
hanem sokkal inkább az, hogy mi az a közeg, amiben élünk. A szakmai
beszélgetésen kérdezte valaki, hogy ha ez az előadás a mi életünket mutatja be,
akkor mitől színház. Attól, hogy gyors a tempója és elrajzolt. Például nagyon
jó kérdés, hogy mennyire sztereotípiák a karakterek
-Az, hogy a színészek a saját nevükön
játszanak, szerzői instrukció volt?
-A darab úgy keletkezett, hogy van egyfajta
színházi nevelési módszer Angliában, ami kapcsán meghívták Ravenhillt, hogy
csináljon valamit a diákokkal. Elkezdte impróztatni őket, ebből született a
Citizenship, amit aztán előadtak a National Theatre-ben is és ebben a fiatalok
a saját nevükön szerepelnek. Nálunk az olvasón a színészek nem a saját nevüket
látták, hanem a karakterneveket, ezekkel próbáltak később is. A bemutató előtt
egy vagy két héttel merült fel, hogy játszanak a saját neveiken. Eleinte volt,
akit ez zavart, de mostanra ez elmúlt, mert így sokkal természetesebb az egész,
az angol nevek nagyon elütöttek.
Tengely Gábor (a
rendező) amúgy is szerette volna némiképp reprodukálni a Ravenhill darab
létrejöttét, hogy a mi előadásunk is improvizatív jellegű legyen. Az
olvasópróbára készült egy húzott verzió a nyersfordításból és az első héten, a
próbák előtt leimpróztatta az összes jelenetet, amiket én leírtam, illetve kerültek
be plusz jelenetek is. Aztán ha valamire nem sikerült az impró, vagy nem maradt
rá idő, akkor azt megírtuk Gáborral. Az előadásban már minden rögzített.
-A szakmai beszélgetésen szóba jött, hogy
nagyon kitettek az agresszív jelenetek. Nem szoktak történni kisebb balesetek?
-Most például véletlen volt a telefonnal az orrba
vágás. De amúgy minden pontosan meg van koreografálva. Én nem érzem soknak,
ugyanezeket láttam magam körül, pedig én egy elit gimibe jártam. Ott is
erőteljes volt ez a szélsőjobboldali szál, az agresszió… Amúgy eddig senki nem
volt, aki igazán kiakadt volna az előadáson, aki kiment volna.
-Mi alapján lettek kiválasztva a színészek?
-Gábor az akkor végzett bábszínész osztály
hallgatóival szerette volna megcsinálni az előadást. Először olvasószínházi
kereketek között foglalkozott a darabbal, ami nagyon megtetszett neki, ezért
gondolta, hogy milyen jó lenne ennek az osztálynak. De a próbák nyáron voltak,
a színészek nem nagyon értek rá, ezért csatlakoztak az éppen végzett kaposvári
színészek közül páran. Úgyhogy ez végülis egy kaposvári-színműs végzős koprodukció
volt, kivéve Rita, Balázs és az idősebb színészek.
Gábornak ez volt az első nem bábos előadása. A
közönség jól fogadta és szerintem is jó lett. Pedig elég kritikus vagyok az
előadásaimmal kapcsolatban, tízből mondjuk ötöt érzek magaménak és még
kevesebbel vagyok megelégedve. Sokat adott a színészeknek az előadás, de Gábor
is mondta, hogy neki például a rendezői bátorságát nyitotta meg, mert szabadon improvizáltatni,
sokkal szabadabban bánt az anyaggal is, felszabadította őt is, mint rendezőt.
Fabacsovics Lili
Színház- és Filmművészeti Egyetem
